Sziasztok!

Tudom, már rég volt Szeptember 3., de mentségemre szóljon az éves nagy szabadságom közbejött és ez most csak a pihenésről szólt. Mondjuk kellett is, mert, a verseny utáni első napokban a belső szerveim haragudtak rám, az tuti :) Na, de nem a végéről kezdem...

A verseny előtti nap - Szilvivel már pé ntek kora reggel elindultunk, hogy időben letudjuk a nevezést, körbenézzünk a pályán, váltóponton. Meg kell hagyni, Podersdorf nagyon szép volt és a rendezők is kitettek magukért. Miután a papírokat lerendeztük, kimentünk az úszás helyszínére ahol már kint voltak a jelzőbólyák. Kicsit megijedtem, mert nem volt túl sok és olyankor nehezebb tartani az egyenest a vízben, többet kell emelgetni a fejem. Közben akaratlanul ...

Sziasztok!

Úgy döntöttem, írok még egyszer a verseny előtt. A verseny előtti 2. hét már inkább arról szólt számomra, hogy megpróbálom még élvezni amit csinálok. A végére teher lett a sok edzés, egyre nehezebben figyeltem és koncentráltam.  Nem élveztem már a sok futást, úszást gondolom, hogy ez amolyan mentális fáradtság, félelem miatt volt. Általában azzal jöttek a körülöttem lévők, hogy "jól van nemsokára már vége... meg ne próbáld még egyszer!!! "

Szóval, ez nem az a része a felkészülésnek ami kellemes. Egyáltalán nem! Elmondhatom viszont, hogy az ezt megelőző hetekben sikerült a 2X Balaton átúszás(4,4km laza tempóban, főleg a nyílt-vizi úszáshoz próbáltam alkalmazkodni) és sikerült teljesíteni a 180km-t ...

Igen, sikerült az első maraton! :D Ugyan 5:50 perc alatt a tervezett 5 helyett, de nem vagyok elégedetlen.

Nagyon más volt mint vártam. A táv felén kezdetem el félni, arra gondoltam, hogy nem fog sikerülni. 21-25 km között nagyon erősen sütött a nap... nem esett túl jól :/  Folyamatosan újrakezdtem a futást és a sétát váltásra. Ez lehetett a nehézségeim fő oka. Nagy hiba!

Túl sok pihenő mentálisan ugyan megnyugtatott de le is építette a "harci kedvet". Úgy érzetem a km-ek nem fogynak. Az idő megállt és én csak izzadok. A sós víz amivel pótoltam a sóhiányt egyre nyelhetetlenebb lett, nem értettem mi az, hogy fizikailag jól érzem magam mégsem tudok folyamatosan futni. Nem görcsöltem, nem fájt a térdem egyáltalán... és ...

Sziasztok!

Nem véletlen hallgattam kicsit hosszabban... A find your limits tri-series olimpiai távú versenyére készültem, remélve, hogy majd beszámolhatok róla. Pehhemre a 2016. május 21.-re tervezett a verseny, a szervezőknek hála elmaradt. NO COMMENT :/ Ez nagyon rosszul esett.... de tényleg...nagyon! Azt reméltem, hogy már komolyabb versenytapasztalattal fogok rendelkezni miről írhatok nektek... de sajnos nem :(

Komoly tárgyalások folynak arról kinek is köszönhető mindez - szervezők vagy a Magyar Triatlon Szövetség - de erről itt nem beszélnék, amit elmondhatok, az annyi, hogy az igazi vesztesek mi nevezők vagyunk, akiktől elvették a lehetőséget.

Jobb híján csapattam a parton egyedül. Ugyan gondoltam, hogy a víz még hideg lesz - elvégre ...

MInt ahogy azt már korábban mondtam, most a frissítésekről fogok írni.

Kezdetben vettem mindenféle termékből egyet, hogy össze tudjam hasonlítani a hatásukat, melyiket hogyan emésztem, hogyan hat rám és milyen a csomagolás (igen, ez is számít). 

Nincs érzékeny gyomrom mégis azt kell,  hogy mondjam megviselt. Ezekben a termékekben rengeteg a cukor és az émelygős íz megteszi a hatását.

Magáról a felhasználás módjáról azt tudom elmondani, hogy nekem ez vált be:

Futás: Kevés izotóniás víz (isostar por keverve vízzel) apró kortyokban, olyan 20 percenként és óránként egy gél. A só pótlásával most ismerkedem, eddig nem volt vele bajom, de gondolom most a melegben erre nagyobb szükségem lesz. Ez még a jövő zenéje, de erről ...

Mint ahogy azt már írtam az előző bejegyzésemben, a 33 km-es táv korábban kifogott rajtam, de... ez már a múlt ! :D Kedden (2016.03.15.) sikerült teljesítenem a távot, sőt még hozzávágtam egy plusz kilit is :) Igazából elszámoltam magam :P

Az időjárás most sem kedvezett (szemerkélt az eső), de jó szolgálatot tett az esőkabát. Ugyan az időmmel elégedetlen vagyok, 4óra, 20 perc - ezzel max. sportos nyugdíjas lehetek, IRONMAN semmiféleképpen :D, de összességében örülök, elévégre ez az új rekordom.

A következő nagy próba futás terén egy teljes maraton lesz, de azzal még várok. 2-3 nap a regenerációhoz biztosan kell, jobban mondva a lábadozáshoz , és ezt követően sem vetem majd  bele magam a kemény edzésbe... Gondoltam - a ...

Helló!

Sajna a kezdeti nehézségeket csak újabbak követték. Hogy éreztessem a kihívás súlyát beszámolok egy újabb eredménytelen próbálkozásról. Ugyan volt egy tippem, hogy ez a 33 km még túl nagy falat lesz, de belevágtam lesz ami lesz. Lett is! 23 km futás után elkezdett görcsölni a vádlim megálltam egy kicsit pihenni és láss csodát... Többet nem tudtam elindulni csak gyalogosan, fájdalmasan. Szóval, a következő 10 km-t legyalogoltam.

Elmondom, ehhez a januári hideg egyáltalán nem segített. Nem túl kellemes dolog -2-+2 fok közötti hidegben a töltésen gyalogolni olyan öltözetbe amibe az ember amúgy futna. Frissítésként sport szeletet vittem magammal, ami nekem nem jött be. Több mint egy óra futás esetén szükséges óránként ...

Ugyan manapság már a 25 km-es távok a gyakoribbak az edzéseimen, jelentkezek pár versenyre, mert szeretnék minél több versenytapasztalatot szerezni a nagy napra.Ez itt a II. Hód-Futófesztiválra nevezésem, de lesz még több ilyen is...

El kell, hogy mondjam szerencsémre nem teljesen egyedül indultam ennek a vállalkozásnak. Ironman Iványi Zoltán  volt olyan kedves és elmondta saját tapasztalatait, elmesélte milyen is volt neki személyesen a megmérettetés, mire számíthatok. Ez rengeteget segített. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha hasonlóra szánja el magát, keressen fel egy tapasztalt versenyzőt, mert ezek a tippek aranyat érnek.

 Hogyan is kezdjem... Legelső döntésem az volt, hogy veszek egy jó futócipőt, valami minőségit, amit kifejezetten futásra terveztek. 

Ő lett a kiválasztott. Adidas, meg ugye az áll benne: runing... Szóval elégedetten vágtattam a kassza irányába, hogy fizessek. Az első alkalommal még eltűrtem a fájdalmat a térdemben. Másodjára már ...