Igen, sikerült az első maraton! :D Ugyan 5:50 perc alatt a tervezett 5 helyett, de nem vagyok elégedetlen.

Nagyon más volt mint vártam. A táv felén kezdetem el félni, arra gondoltam, hogy nem fog sikerülni. 21-25 km között nagyon erősen sütött a nap... nem esett túl jól :/  Folyamatosan újrakezdtem a futást és a sétát váltásra. Ez lehetett a nehézségeim fő oka. Nagy hiba!

Túl sok pihenő mentálisan ugyan megnyugtatott de le is építette a "harci kedvet". Úgy érzetem a km-ek nem fogynak. Az idő megállt és én csak izzadok. A sós víz amivel pótoltam a sóhiányt egyre nyelhetetlenebb lett, nem értettem mi az, hogy fizikailag jól érzem magam mégsem tudok folyamatosan futni. Nem görcsöltem, nem fájt a térdem egyáltalán... és mégsem haladok. Mintha egy mókuskerékben próbálnék futni és sehol a cél. Miért nem lobog a hajam?! Pedig olyan gyorsan lépkedek, mi ez?! :D Kegyetlenül próbára tett. A monoton érzés széééééép lassssaaaan leépített és már csak a km-eket olvastam. Úgy éreztem sose lesz vége.

Óriási érzés volt beérni. Amikor átfutottam a célon, nem is tudtam hová legyek. Egy pillanatra erőre kaptam... rövid pillanatra :) Emberek jöttek oda, hogy gratuláljanak ami nagyon jól esett, de nem is nagyon tudtam felvenni a fonalat. Nagyon fura volt.

A regeneráció nagyon sok idő, szóval úgy érzem hanyagolni fogom a 35 km feletti távokat az ironman-ig. Mentségemre szóljon előző nap leúsztam 4km-t, szóval nem a legfittebb formámba vágtam a versenynek.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki segített és mindenkinek, aki ott volt vagy távolról szurkolt, segítette a célbajutásom. Egyedül nem ment volna.

Üdv Ernő