Helló!

Sajna a kezdeti nehézségeket csak újabbak követték. Hogy éreztessem a kihívás súlyát beszámolok egy újabb eredménytelen próbálkozásról.Ugyan volt egy tippem, hogy ez a 33 km még túl nagy falat lesz, de belevágtam lesz ami lesz. Lett is! 23 km futás után elkezdett görcsölni a vádlim megálltam egy kicsit pihenni és láss csodát... Többet nem tudtam elindulni csak gyalogosan, fájdalmasan. Szóval, a következő 10 km-t legyalogoltam.

Elmondom, ehhez a januári hideg egyáltalán nem segített. Nem túl kellemes dolog -2-+2 fok közötti hidegben a töltésen gyalogolni olyan öltözetbe amibe az ember amúgy futna. Frissítésként sport szeletet vittem magammal, ami nekem nem jött be. Több mint egy óra futás esetén szükséges óránként frissíteni és én azóta energia gélt használok... Azt kell, hogy mondjam bevált. Így már sikerült 27 km-es távolságot is teljesítenem defibrilláció nélkül :) 

Tanulság: Nem véletlen találták ki a lábszár szorítót és nagyon komolyan kell venni a frissítést.

Azóta folyamatosan ott motoszkál a fejembe ez a táv...Elmúlt majdnem 2 hónap. Nehéz elfogadnom, hogy nem sikerült, szóval nincs más mit tenni, a hétvégén újra nekimegyek, de már felkészültebben... és kemény leszek mint a kád széle!